Szó szerint. A tegnapi Magyar Kupa nyolcaddöntőt ugyanis háromnegyed részben a kispadok mellől tekintettem meg. Illetve dehogyis néztem a meccset, vicces így leírva, de attól még igaz, dolgozni voltam. A KOS (vagyis Komlósi Oktatási Stúdió) megbízásából ugyanis hárman voltunk forgatni, Ádámmal és Bálinttal a találkozón és rám hárult a kispad illetve lelátó filmezése az egyik kamerával. Gondoltam összedobok erről egy posztot, hogyan készül egy egy-másfél perces összeállítás á la Telesport, amatőröktől.
Éppenhogy kezdő sípszóra értünk be a Fáy utcai Ilovszky stadionba, mondanom se kell, én késtem el, az idő még mindig nagy ellenségem, de sokat fejlődtem e téren. Felmentünk a sajtópáholyba, ahol miután felállítottuk a kameraállványt, kiosztottuk a feladatokat, ketten maradtak a legjobb helyen, én pedig elindultam partizánkodni először a lelátóra. A nézőket kifejezetten szórakoztatta a jelenlétem, az egyik félkopasz, az evési ritmusból következtetve, szotyin élő tahónak látszó forma igen szellemesen meg is jegyezte társának, "bazdmeg Tibi téged vesz a csaávó... höhö". De ami még jobb volt, többéves titokra derült fény: végre személyesen találkoztam a "hajrá Vasas" fickóval! Tudjátok, ő az, akinek a hangja a legjobban hallatszik a közvetítéseken, általában az elnyomott három "hajrá Vasas" után szokott jönni a "miafasztcsináltok, védekezettek!" kiáltás az ő jellegzetes, szénné rekedt hangján. Még szerencse, hogy az anyagból csak a képet fogjuk használni, különben az én hathatós röhögésem is hallatszana.
Miután végeztem a lelátón, elindultam a kispadok irányába, sikeresen vettem az ellenőrző kaput, bár hozzáteszem, a faszi nehezen akarta elhinni, hogy valóban van engedélye forgatócsoportunknak, de végül beengedett. Rögtön hozzá is láttam volna a munkához, megálltam a Vasas kispadnál (persze szigorúan a fehér vonal mögött) és elzedtem kamerázni a játékosokat. Azt gondolhatnánk (joggal), hogy már rég hozzászoktak ehhez, hát nem! Mindegyik olyan arccal nézett a kamerába, hogy csodálom, hogy nem égett le a foncsór.. Ezután odajött hozzám egy katona külsejű faszi, gondolom a biztiboyok főnöke, hogy ki vagyok, és egyáltalán takarodjak a fenébe, különben is, miért nincs sajtós mellényem. Így már legalább értettem, a sajtós "kollégák" miért néztek rám hasonlóan mint a játékosok. Pár percnyi magyarázkodás és egy oda-vissza séta után végre mellényben kezdhettem dolgozni, de az "entré"-m hagyott némi kívánni valót maga után...
Itt is kétszer lecsesztek, egyszer mert meccs közben kötöttem le a későbbi edzőinterjúket ("ne szólj az edzőkhöz, a meccsbe élik magukat és különben sem fognak emlékezni rád" - kösz :D), másodszor meg azért, mert a harmadik egerszegi gólnál beugrottam a BP13 kamerája elé, hogy felvegyem a vendég-kispadot, de rendes volt az operatőr, nem oltott le (nagyon).
Viszont marha érdekes volt az edzőket hallgatni a meccs közben, egy az egyben követni a taktikai utasításokat, majd látni ezek hogy valósulnak meg a ZTE-nél. Mert a Vasasnál mindig "ne..."-vel kezdőtek az edzői és segédedzői bekiabálások, illetve leginkább a "menj már védekezni" üvöltés volt a legjellemzőbb. Csank nyugodtan támasztotta hátával a kispadot, Komjáti meg végig egy egyméteres körben mászkált, és rezignáltan vette tudomásul ha csapata gólt kapott. Annyira belejött, hogy még a pofába mászó kamerámra se reagált semmit.
Tudósítás nem maradhat interjúk nélkül, Bálinttal a meccs végeztével már vártuk a mesterhármast szerző Simon Attillát a pálya szélén, tök jó fej volt, majd beszivárogtunk a sajtótájékoztatóra, ahol a két edző is szívesen nyilatkozott nekünk, holott lerítt rólunk, hogy mennyire amatőr brigád vagyunk. Még egy gyors kézfogás is belefért Sinkovics Gáborral aki a KOS-ban egyszer már tartott nekünk órát, apró szépséghiba, hogy nem nagyon akart megismerni minket, szó szerint rá kellett kiáltanom, mire kegyeskedett leereszkedni a pórnéphez, vagyis hozzánk.
Ja, a meccset amúgy 6-0-ra a ZTE nyerte.
Utolsó kommentek