Nagy este volt... Nemcsak az Inter sikere miatt, hanem mert, mivel a ZP-ben tekintettük meg barátaimmal a meccset és beneveztem az ott megtartott dekázóversenyre sikerrel bejutottam a döntőbe, amelyet ugyan nem nyertem meg, de nyertem egy ajándéktáskát, benne mindenféle cuccal. Elemzés, fotók, minden kiderül, ha a továbbra klikkeltek.

Barcelona-Internazionale - és győz a catenaccio

Kezdjük a meccsel, hisz ez az ami igazán érdekelt mindenkit. Meg kell mondjam, azon lepődtem volna meg igazán, ha máshogy alakult volna. A Barca végig magánál tartotta a lasztit, amivel nem ment semmire, mert Mourinho végig a saját térfelén tartotta csapatát. Foggal-körömmel kényszerült védekezésre a világ egyik legjobb formájában levő csatára (Milito), az egyetlen játékos aki hébe-hóba átnézett a másik oldalra Wesley Sneijder volt, de nemigen kapott labdát, fura is lett volna, hisz ez általában ugye az ő feladata... Semmi fantázia, semmi ügyes, sokpasszos labdakihozatal, semmi ilyesmi nem volt szerda este az Inter repertoárjában, csak egyetlen dolog - a védekezés. A Barca pedig mindent megpróbált, illetve, hogy precízek legyünk, eljutott a tizenhatosig, majd adogatta körbe-körbe a játékszert, hátha lesz valami, hátha megbomlik a vendégek csapategysége, hátha lesz valami kicsi hiba, ami elindíthatja a katalán rohamokat. Azaz igazság, hogy ha nem lett volna ekkora tétje a meccsnek, még azt is írhatnám, bűn rossz volt - de mivel mindannyian ismertük a tényeket, kicsit olyan volt, mintha Charles Bronson és Clint Eastwood a kis poros város főutcáján farkasszemet néz egymással, várva azt, mikor rántja ki a másik a pisztolyát. Feszültséggel telt meg a levegő, és tényleg. A metafóránál maradva - a milánóiaknak nem akaródzott fegyver után nyúlni, viszont remekül celluxozta oda ellenfele kezét a csípőjéhez. Piqué végül betalált és a Barca majdnem megtette, ami "Mou" szerint a legjobb csapattá tette volna őket: belőni a másodikat. Erről bővebben lejjebb...

A kiállítás

A képek magukért beszélnek, Busquets rájátszott, az igaz, hogy Motta odanyúlt, de hogy nem akart ártani a barcelonai játékosnak az is egyértelmű. Tegyük fel, hogy szabadrúgást megért (de csak tegyük fel!), viszont lapot semmiképp sem. Most írhatnék ide mindenféle kemény kritikát, de nem fogok. Azért nem, mert a mai focinak sajnos velejárója a színészkedés és a bíró át(baszása)verése, de mivel ezt tudják a játékvezetők is, megszületett a szabálykönyv szerint sehol sem ismert "kompenzáció" is. Én ennek tudom be, hogy amikor Yaya Touré kezére pattant a labda (mert, hogy érintette, egyértelmű, de az is, hogy nem volt szándékos), akkor felidéződhetett De Bleeckere fejében a fent lejátszott szituáció... Gyanítom, hogy a meccs után az öltözőben Guardiola dumált Sergioval egy kicsit...

Zöld Pardon

Végezetül maga a hely, ahol végigszurkoltuk a meccset, remek programmal készültek az elődöntőre, volt koncert, ingyen csocsó, táncoslányok, hideg sör, kerthelyiség, pizza no meg ugye a dekázóverseny...

Íme a verseny mezőnye, a bal szélső úriemberről bevallom, fogalmam sincs, viszont az én dekázásomat ifj. Albert Flórián számolta és Csisztu Zsuzsa konferálta be a versenyzőket. Első körben egy tenyérben éppen elférő lasztival kellett nyomni, a két legügyesebb jutott a döntőbe (én 9-et csináltam, s valóban nem egyszerű)

Ahol ellenfelem, az egykoron szintés adys diák, Garami Mátyás volt, volt is nagy meglepetés, örömködés. Szóval őt kellett volna lenyomnom, a normális méretű (5-ös) lasztival... Matyi alapból jobban focizik nálam (nem is nehéz), dekázásban viszont tényleg verhetetlen. Azért felvettem a kesztyűt, 29-et sikerült. A kép már akkor készült mikor másodjára is leesett lábamról a bogyó...

Szóval kellemes kis este volt... Május 22-én ismét "Heineken Futballfieszta" a ZP-ben, én mindenképp ott leszek, Bayernes haverom is, mert idén 13 év után ismét olasz-német döntőt rendeznek Európában. Akkor 3-1-re a Borussia Dortmund nyert a Juventus ellen. Hogy most vajon ki fog nyerni? Nagyon nagyon várjuk, majd kiderül... (...hogy az Inter)