Hajítófa

Pedig kéne... Tegnap este egy nagyon jó meccset játszott az Atletico Madrid és a Fulham csapata, méltó megkoronázása volt a sorozatnak. Gyanítom viszont, hogy Magyarországon a többség nem így képzelte és az is valószínű, hogy többen szurkoltak a "The Cottagers" csapatának mint a "matracosoknak". Gera Zoltán végigjátszotta a meccset, sőt mi több, néküle nem születhetett volna meg az egyenlítő gól. Parádésan játszott és a meccs utáni nyilatkozatából is kiderült, végleg felnőtt és nagy játékossá vált a Pécs és a Fradi korábbi sztárja. Végül azonban az a csapat nyert, amelynek volt egy Diego Forlánja...

A mérkőzés

Nem szívesen élek klisékkel, de igazi döntőt láthatott tegnap az "ezerfejű Cézár" és a tévénézők milliói. Rögtön nagy iramot diktált mindkét csapat és úgy tűnt, hogy az Atletico azzal, hogy többet birtokolja a labdát, de irányítja is a találkozót. Jobban kezdtek tehát a spanyolok, úgy tűnt, a Fulham kontrákra rendezkedtek be, viszont a madridiak mindig visszaértek időben, egy Gera lövést leszámítva nem volt komoly helyzete a kék mezes csapatnak. Remekül felkészültek egymásból a csapatok, az Atleti általában a bal oldalon próbálkozott, és többnyire el is tudott menni Agüero aktuális embere mellett, de a menetrend szerinti beadásokat remekül tisztázták az angol védők. Mégis a 32. percben sikerült megszerzniük a vezetést egy, őszintén szólva, mázlis találattal. Agüero mellre vette, majd csúnyán eltörte a labdát és épp a leshatárról (vagy azon túlról) induló Forlán elé pattant, aki élt is a sors által ezüsttálcán kínált eséllyel, bevette a kiválóan védő Schwarzer kapuját.
A leshelyzetről azt gondolom, hogy az volt, hisz az uruguayi feje egyértelműen előrébb volt mint a védőé, de csak ismételni tudnám magamat, mint ahogy tettem azt Diego Milito esetében, nincs az a partjelző aki ezt, ott, abban a pillanatban képes lenne észrevenni. A Fulham viszont nem tört meg és 5 perc múlva már ott is volt az egyenlítő gól, Gera tekerésébe még belecsúsztatott Duff, így lett jó Daviesnek, aki kapásból kilőtte a rövid sarkot. Megérdemelt volt az egyenlítés és igazságosnak tetszett a döntetlen.

Majdnem bejött a számításom, én ugyanis azt mondtam cimborámnak, hogy az Atleti szerz majd vezetést, egyenlít a Fulham és a második félidőben (lehetőleg Gera) meg is fordítja a meccset. Hogy ez nem következett be, az a spanyolok érdeme. Quique Sánchez Flores tökéletesen szervezte meg a csapatot a második játékrészre, se a védők, se a csatárok nem hibáztak, de ugyanezt el lehetett mondani az angolokról is. Igazából kicsit mintha visszavettek volna a csapatok, várva a másik rontására, de ez egészen a 116. percig nem történt meg. Aaron Hughes viszont két óriási bakit is vétett, így születhetett meg a győztes gól... Első baki: Nem csúszott rá Agüerora a passz után, egy focista barátom mondta, amikor négy perc van csak vissza a meccsből és az ellenfél csatára a tizenhatos környékén labdát kap, akkor csúszni kell, vagy a baba, vagy a labda, de legalább nem vihette volna tovább a lasztit. Második baki: ha már nem akarta a lapot kockáztatni akkor nem értem mi a fenének kezdett befele hátrálni, ahelyett, hogy úgy rámegy az argentinra, hogy levegőt ne kapjon. Barátaim a tanúk, hogy ennél a pontnál ott kiabáltam a kocsmában presszóban, hogy "menj már rá b****meg!", persze nem sikerült ezt elordítani Hamburgig. Agüerot viszont hagyták élni, jött a beadás, és Forlán klasszis mozdulattal helyezett a kapuba. A Fulham pedig hiába kapcsolt ismét magasabb fokozatba, ez már veszett fejsze nyele volt... Kikaptak az angolok...

Gera Zoltán, a legnagyobb magyar

Nyilván nem Széchenyivel akarom összehasonlítani, (pedig az almanachok szerint parádés cselgép volt a közlekedésügyi miniszter az akkori kormány-ellenzék meccseken) de az vitathatatlan, hogy ebben az évben neki kell megkapnia a Magyar Aranylabdát. Egész idényben nagyon jól játszott, a világ legerősebb bajnokságában és a második kupasorozatban is. Fontos gólokat szerzett, fontos pillanatokban, és szavamra mondom, csapata egyik legjobbja volt a döntőben is. A statisztikákból kiderült, hogy majdnem 16 km-t futott, ezzel csapata legtöbbet robotoló játékosa lett. Nem rajta múlt a vereség, bár voltak apróbb hibák, de amikor eladta a labdát, hatalmas sprinttel lódult az ellenfél játékosára, hogy visszaszerezze azt. Erwin Koeman azt írta blogjában, hogy "a válogatott kapuja nyitva áll Gera előtt", Zoli, lépj be rajta. Kellesz a csapatnak. Kellesz nekünk. Gera for Hungarian Goldball!